Az élet azt hazudta,
hogy lehettél volna...
Az évek csak peregtek,
Emlékeid egyre csak vesztek.
Nincs semmid, ami fájjon.
Senkid, aki szánjon.
Szánalomból úgy is elég.
A fénykép is hamar ég.
Nem bánod a múltat,
Az mindig untat.
Nézel előre, a jövőbe.
Arccal le a földre.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
