Van a mondás, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Igaz, nem mindig ugyanott, de igen belelépünk a folyóba.
Ráadásul állandóan faszig vizesek leszünk vagy ami még rosszabb,
emberesen elmerülünk.
Ugyanazokat a hibákat követjük el. Rendre megbízunk olyanokban akikben kurvára nem kellene, de hát gyarló az ember és főleg az tesz minket emberré, hogy a sok tapasztalat ellenére sem vagyunk hajlandóak megtanulni azt a kibaszott leckét. Ami egy részről nem igazán lélek emelő, hogy megint ez vagy az történt. (",,,ki ölt meg kit..." :-)
Mindazonáltal a fenti tény eredményezi azt a helyzetet, hogy mégis vagy mégse. Ami valljuk be mocskosul jó tud lenni.
Megéri vajon? Szerintem nagyon is.
De van egy fontos dolog ebben a megbocsátás jellegű dologban. "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Megéri? Nem biztos. Nem tudom. Nem...
De ez van. Hátha.
