Egy-két elmélkedés

Elmélkedve egy kis falubanMindent, mindenkit meguntam.Elmegyek egy városbaDe nagyba ám, nem sárosba. Szerencsét m’ért ne tegyekHátha én is gazdag leszek.Néznek fel rám parasztok„Eh, otthon meg nyavajgott. . . ” Minek mondjam, nem értik,Morgással majd beérik,Különb lettem, ezt…

Felhők az égen záporra gyűlnek,Emberek a szívükben haraggal ülnek.Sejtik talán az okokat,S a kultúra lassan, szépen elrohad. Nem lesz ki sírját ássa,Nem lesz ki világgá kiáltsa.„Emberek, emberek itt a vég!”Azt látják csak minden szép. Szűkölve kis…

Egyedül fekszel, egyedül ébredszNincs senki melletted, érzed, hogy véged.Nem érzel semmit, nem szeretsz mársenkit. Nem tudsz változni, de tudod, hogy kéne.Nem vársz már semmit, csak az, hogylegyen vége.

Az élet azt hazudta,hogy lehettél volna...Az évek csak peregtek,Emlékeid egyre csak vesztek. Nincs semmid, ami fájjon.Senkid, aki szánjon.Szánalomból úgy is elég.A fénykép is hamar ég. Nem bánod a múltat,Az mindig untat.Nézel előre, a jövőbe.Arccal le a földre.